Manuálterápia

Csontkovácsolás

A csontkovácsolás ősi gyógymód, amely során az elmozdult csontokat, ízületeket rakták helyre. Mint a népi gyógymódok általában, tapasztalati úton alakult ki, nem pontos anatómiai és élettani ismereteken alapult, nem törekszik pontos diagnózis felállítására. Habár sok embernek használ az ízületek átmozgatása, veszélyes is lehet olyan esetekben (pl. ízületi lazaság, hypermobilitás, porckorongsérv ), amikor az ízület túlfeszítése a körülvevő struktúrákban károsodást okozhat, ez különösen a gerincoszlop területén veszélyes.

A csontkovácsolást kb. 200 éve orvosok folyamatosan továbbfejlesztették, tudományos (anatómiai, élettani, biomechanikai) alapokra helyezték, így alakult ki a manuális terápia- sok országban kiropraktika- amelyet egyetemi vagy posztgraduális képzés keretében lehet elsajátítani. Jelenleg Magyarországon az ÁNTSZ a megfelelő képzettséggel rendelkező orvosoknak és gyógytornászoknak manuális terápia végzésére ad ki működési engedélyt, ezek a szakemberek szakmai felelősségbiztosítással rendelkeznek, a kezelés során fellépő szövődmény esetén a biztosító a kárért helytáll. Sokan csontkovácsként, de csak masszőri végzettséggel, vagy anélkül végeznek egészségügyi tevékenységet, szakképzettség hiánya mellett felelősségbiztosítással sem rendelkeznek, ezért a betegnek okozott esetleges kárt  sem lehet rajtuk számon kérni.

Az alapos fizikális vizsgálattal lehetővé válik a kóros állapotok helyének pontos meghatározása, célzott kezelése, az esetleges veszélyforrások (pl. laza ízület) felderítésével a szövődmények elkerülése. A részletes, aprólékos vizsgálat miatt hosszabb egy orvos által végzett manuál terápiás kezelés, mint a csontkovácsolás.